Hogyan lett ingatlanmilliomos 26 évesen Graham Stephan?

A kezdetek: 0 kapcsolat, 0 tőke

Sokan azt gondolják, hogy ha valaki huszonévesen meggazdagszik, akkor mögötte biztosan gazdag szülők, komoly kapcsolatrendszer és egy jó egyetem áll. Graham esetében azonban nem erről van szó. A szüleivel hónapról hónapra éltek egy aprócska, bérelt lakásban Los Angelesben.

Bár lelkileg maximálisan támogatták, anyagilag nem tudták segíteni. Semmiféle előnnyel nem indult: a családjában senki nem foglalkozott ingatlanokkal, és nem is ismertek senkit, aki több millió dolláros birtokokat vett vagy adott volna el. Ráadásul Grahamet még egyetemre sem vették fel.

Ő tényleg a nulláról indulva, kizárólag a saját kemény és következetes munkájának köszönhetően vált 26 éves korára önerőből dollármilliomossá, méghozzá ingatlanok segítségével.

Az első lecke: a szaktudás értéke

Graham vállalkozói szelleme már nagyon fiatalon, 13-14 éves korában megmutatkozott. Akkoriban lenyűgözte a tengeri akváriumok világa, és kapott egy munkát egy nagykereskedésnél, ahol egzotikus halakat és korallokat kellett fotóznia.

A feladata egyszerű, de kreatív volt: lőni egy képet, megretusálni Photoshopban, majd feltölteni az üzlet weboldalára. Minden egyes fotóért 1 dollárt kapott. Mivel olyan gyorsan dolgozott, hogy óránként akár 20-35 képpel is végzett, napi néhány óra munkával néha 100 dollárt is meg tudott keresni, ami egy tinédzsernek hatalmas összeg.

2004 környékén járunk, amikor a fényképezés a Photoshop és a weboldal ismerete még sokkal speciálisabb tudásnak számított, mint ma. Ezzel az egyedi szaktudással, vagy modernebb megfogalmazásban skillel, egy 14 éves srác gyakorlatilag jobb órabérért tudott dolgozni, mint a kemény fizikai munkát végző felnőttek jó része!

Ez az élmény aztán teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódját is: rájött, hogy a pénzkeresés sokkal jobban vonzza, mint az, hogy az iskolában üljön és feleslegesnek tűnő dolgokat tanuljon. Nem értette, hogy a suliban megszerezhető tudás, mint pl. az algebra, a történelem, a latin nyelv, vagy a sejtbiológia hogyan fogja őt segíteni a pénzkeresésben.

A kudarc, mint katalizátor

Mivel csak a munkára és a pénzkeresésre koncentrált, és az iskolai tanulmányai nem érdekelték a jegyei drasztikusan leromlottak. 16 éves volt, amikor bezárt az üzlet, ahol addig dolgozott, és megszűnt a munkája. Gimnazistaként az volt az álma, hogy híres zenész, és profi dobos lesz. A zenekarával olyan neves Los Angeles-i klubokban is felléptek, mint a Roxy vagy a Viper Room.

Később azonban felismerte, hogy a zenész szakmában túl nagy a verseny, és rájött, hogy ez az életmód nem neki való. Nem szeretne egy furgonban élni és folyamatosan turnézni járni abban a reményben, hogy egyszer majd befut. Ezért meghozta élete egyik legnehezebb döntését, és letett erről az álmáról. Az iskolai tanulmányait továbbra is hanyagolta, és meg is bukott néhány tantárgyból.

A végzős éveiben csak egyetlen egy egyetemre jelentkezett a Pepperdine-re. Valamiért azt hitte, hogy a rossz jegyei és alacsony pontszámai ellenére is biztosan fel fogják venni, ezért más egyetemet meg sem jelölt. Abban bízott, hogy fel fogják ismerni benne a lehetőséget, és a potenciált. Befektetési bankár szeretett volna lenni, mert érdekelte a pénz, és a pénzkeresés.

De nem vették fel, elutasították a jelentkezését az egyetemre. Ezután megpróbálkozott egy irodai adatrögzítői munkával egy nemesfémekre specializálódott befektetési cégnél. A hagyományos, kilenctől ötig tartó vállalati rendszerbe nem tudott beilleszkedni. Ez volt eddigi élete legdepressziósabb időszaka, mert abbahagyta a zenélést, az egyetemre sem vették fel, és a munkahely amire jelentkezett nem tetszett neki.

Mindezen nehézségek ellenére képes volt összeszedni magát, és jelentkezett egy online ingatlanközvetítői tanfolyamra. Az elképzelése az volt, hogy egy év alatt ezt megszerzi az engedélyt majd újra jelentkezik az egyetemre.

Miközben a kortársai elkezdték az első évet az egyetemen, ő megszerezte az ingatlanügynöki engedélyét.

Szembe az árral: piacra lépés a válság idején

Ha most azt gondolod, hogy miután letette az ingatlanközvetítői vizsgát egyből dollár milliomos lett, tévedsz. 2008-ban lépett a piacra, amikor az ingatlanpiac épp elkezdett zuhanni. Talán te is emlékszel rá vagy hallottál róla a szüleidtől, hogy akkora gazdasági volt Amerikában, hogy az Magyarországra is kihatott.

Szinte minden idősebb kollégája arról akarta meggyőzni, hogy ne vágjon bele, mert rossz az időzítés most elindulni az ingatlanpiacon. Menjen el egyetemre, és szerezzen még élettapasztalatot. De a fiatalság egyik előnye a szelektív hallás és nem hallgatott rájuk.

A mentor és az 50/50-es egyezség

Egy Bel Air-i eladó ház nyílt napján találkozott egy mentorral, aki meglátta benne a potenciált, és felajánlott neki egy 50/50 százalékos partnerséget. Azt mondta neki, hogy ez a tökéletes időszak a számodra: „nincs gyereked, nincs feleséged, nincs házad, nincsenek törlesztőrészleteid”.

Mire a barátaid lediplomáznak neked 4 éves munkatapasztalatod lesz, és megígérem, hogy évi 100 000 dollár felett fogsz keresni. Azt is mondta, ha vele dolgozik, akkor megtanítja neki az ingatlanos üzletet. Két nap múlva már el is kezdtek együttműködve dolgozni.

Grahamnek ekkoriban mindössze 5000 dollár megtakarítása volt, ami épp csak fedezte az induláshoz szükséges engedélyeket és költségeket. 

A piaci rés: bérbeadások

A munkavégzése elején nehézségekbe ütközött. Hogyan szerezzen ügyfeleket egy 18 éves srác? Ki az, aki rábízná a nagyértékű ingatlanának az eladását. Ki az, aki rajta keresztül vásárolna ingatlant?

De Graham vállalkozói szemlélete ekkor is megmutatkozott, és észrevett egy piaci rést. A tapasztalt ügynökök nem akartak bajlódni az alacsony, körülbelül 500 dolláros jutalékot hozó bérbeadásokkal.

A trójai faló stratégia

Graham felajánlotta az ingatlanügynöki kollégáinak, hogy profi fényképezőgéppel ingyen befotózza és retusálja a kiadó ingatlanjaikat, cserébe pedig ő is hirdetheti azokat az interneten.

Ezzel mindenki nyert. Az Ő hirdetési oldaláról beérkező bérlőket ő képviselte, és ezzel a stratégiával az első 9 hónap alatt nagyjából 35 000 dollárt keresett, amit mind egy szálig félre is tett.

Az első nagy dobás: 3,6 millió dollár

Bár a bérbeadások hoztak pénzt, az igazi célja a házak eladása volt. 10 hónapon keresztül minden vasárnap hiába tartott nyílt napokat a házak értékesítéséhez, mígnem egy nap besétált egy pár, akik végül bizalmat szavaztak neki. Hamarosan sikerült eladnia nekik egy 3,6 millió dolláros otthont Beverly Hillsben.

A hatalmas jutalék felért számára egy lottónyereménnyel, és ekkor rájött, hogy soha többé nem fog menni egyetemre. Ez a sikeres üzlet bebizonyította számára, hogy képes ő is ingatlant, eladni annak ellenére hogy szinte mindenki kételkedett benne.

Ez meg is adta számára a lendületet, hogy ez egy igazi karrierlehetőség a számára. Ez a siker átszakította a gátakat: rövidesen eladott egy 1,2 millió dolláros, majd egy közel 2 millió dolláros házat is, a harmadik évére pedig már évi 100 000 dollár felett keresett.

Pénzügyi fegyelem

Évi százezer dollárt keresett, Graham mégis extrém módon spórolós maradt, és gyakorlatilag 5 dolláros Subway-szendvicseken élt. Mivel 16 éves korában mindkét szülője csődbe ment, nagyon korán megtanulta, hogyan kell beosztani a pénzt.

Amikor megkapott egy hatalmas, 70 ezer dolláros jutalékot, eszébe sem jutott luxusnyaralásra vagy drága órákra költeni. Az ő fejében ez az összeg egyszerűen csak rengeteg benzint az autóba és mégtöbb Subway-szendvicset jelentett.

Ezt a rendkívül tudatos, szerény mentalitást a legnagyobb sikerei csúcsán is megőrizte. Az egyetlen kivétel az volt, amikor megengedte magának, hogy megvegye álmai autóját, egy Lotus Elise-t – ezt leszámítva viszont szinte minden egyes megkeresett dollárját szigorúan megtakarította.

Hógolyó-effektus: a bérlőkből vevők lesznek

Egy idő után Graham észrevett egy érdekes tendenciát. Azok a bérlők, akiknek évekkel korábban segített 500 dolláros jutalékot hozó albérletet találni, hirtelen elkezdtek visszatérni hozzá – de ezúttal azért, hogy saját házat vegyenek!

Sokuk akár 1,5 millió dollár értékben vásárolt a segítségével ingatlant. Kiderült, hogy nagyjából minden ötödik-hatodik korábbi bérlőjéből végül komoly vásárló lett.

Az eladásai szó szerint az egekbe lőttek, ráadásul ezek az elégedett ügyfelek elkezdték őt ajánlani az ismerőseiknek is, így az ingatlanos üzlete egyszerűen exponenciális növekedésnek indult.

Befektetés a mélyponton

21 éves volt, amikor felfigyelt arra, hogy az ingatlanárak San Bernardinóban rendkívül alacsonyak. Ekkor már nagyjából 200 ezer dollár megtakarítással rendelkezett. Mivel az ingatlanügynöki fizetés nagyon kiszámíthatatlan volt – hiszen csak akkor kapott pénzt, ha sikeresen összehozott egy ingatlantranzakciót –, mindenképpen szeretett volna passzív jövedelmet építeni.

Olyan házakat keresett, amiknek a bérleti díja folyamatos bevételt ad, és fedezi a havi megélhetését. Így talált rá azokra a banki visszavett ingatlanokra, amelyeket 60-70 ezer dolláros készpénzért meg tudott venni, pedig korábban 250-350 ezer dollárt értek. Végül három ilyen ingatlant vásárolt, és a belőlük származó bérleti díj sikeresen fedezte a havi kiadásait. 

Vagyonépítő gépezet

Graham a megnövekedett bevételeit újra és újra befektette, és ezzel egyfajta vagyonépítő gépezetet csinált a pénzéből. Maximálisan kihasználta a nyugdíjszámláit, és S&P 500 indexalapokba fektetett, amiknek az értéke az évek során hatalmasat emelkedett.

Később hatalmas potenciált látott Marina del Rey és Venice környékén, ahol vett egy házat nagyjából 800 ezer dollárért, amit felújított, majd vásárolt egy ikerházat is. Ez a folyamatos újra-befektetés vezetett oda, hogy kilenc év kőkemény munka után, 26 éves korára a nettó vagyona hivatalosan is átlépte a bűvös egymillió dollárt.

A képlet: a nulláról a millióig

Első lépés: Találj egy piaci rést! Graham észrevette, hogy a tapasztalt ügynököknek nem éri meg az aprócska, 500 dolláros bérbeadásokkal vesződni. Ő viszont lecsapott arra, amit mások felesleges nyűgnek tartottak, és ebből építette fel a karrierje alapjait.

Második: Adj egyedi értéket! Nem csak várta a sült galambot, hanem használta a már meglévő tudását. A tinédzserként megszerzett fotós és retusálói képességeivel feltuningolta mások hirdetéseit. Ingyen dolgozott nekik, cserébe megkapta az ügyfelek egy részét – egy tökéletes win-win szituáció.

Harmadik: Élj spártai módon! Hiába keresett már évi százezer dollár felett, nem kezdett el luxusra költeni. Megtartotta a spórolós mentalitását, továbbra is 5 dolláros Subway-szendvicseken élt, a hatalmas jutalékokra pedig nem költőpénzként, hanem befektetési tőkeként tekintett.

Negyedik: Fektess be! Mivel az értékesítői fizetés kiszámíthatatlan, a spórolt pénzéből nyomott áron vett ingatlanokat. Ezek bérleti díjából egy olyan stabil passzív jövedelmet hozott létre, ami teljesen fedezte az amúgy is alacsony megélhetési költségeit.

És végül az ötödik: Ismételd és növeld! A korábbi apró bérlőkből évekkel később milliós vásárlók lettek. A pénzét indexalapokba és újabb ingatlanbefektetésekbe forgatta vissza. Ez a megállíthatatlan hógolyó-effektus volt az, ami 26 éves korára dollár milliomossá tette.

A perspektíva ereje

Ahogy Graham története is tökéletesen mutatja, néha a legnagyobb kudarcok és látszólagos mélypontok indítanak el minket a legjobb úton.

Gondoljunk csak bele: ha nem jön rá már tinédzserként, hogy a hagyományos iskolai keretek nem neki valók, sosem kezd el dolgozni és pénzt keresni ilyen fiatalon. Ha nem hozza meg azt a nehéz döntést a zenei karrierjével kapcsolatban – felismerve, hogy ez mégsem az ő útja és hosszú távon nem ezt szeretné csinálni–, sosem kezd el új lehetőségeket keresni.

És ha nem 2008-ban, a legnagyobb gazdasági válság közepén vág bele az ingatlanpiacba – amikor kivétel nélkül mindenki lebeszélte róla –, talán sosem tanulja meg ennyire keményen az alapokat. Amit akkoriban negatívumnak hitt, az valójában a sikeréhez vezető út volt.

Sokan kifogásokat keresnek, de Graham bebizonyította, hogy gazdag szülők, hátszél és kapcsolatok nélkül is dollármilliomossá lehet válni. Az ő sikere egy pillanatig sem a szerencsén múlt.

Azon múlt, hogy elvégezte azt az apró munkát is, amit a tapasztalt ügynökök feleslegesnek tartottak. Azon múlt, hogy a legnagyobb sikerei közepette is hajlandó volt 5 dolláros szendvicseken élni. És azon, hogy okos stratégiával minden megkeresett dollárját újra és újra befektette, míg végül egy megállíthatatlan vagyonépítő gépezetet nem hozott létre.

Ez a történet a tökéletes bizonyíték arra, hogy a siker nem a körülményeken múlik, hanem a stratégián és a kitartáson.

Ha Graham meg tudta csinálni a nulláról indulva, akkor megfelelő tudatossággal te is képes vagy rá!

Írta: Molnár Szilárd